Rekonstruálták Renoir színeit a kutatók

Egy speciális módszer segítségével készítettek számítógépes rekonstrukciót Pierre-Auguste Renoir egyik megfakult festményéről chicagói kutatók, bemutatva, hogy az alkotáson egykor izzó vörös színek domináltak.

A francia impresszionista festőművész egyik vagyonos pártfogójának, a párizsi tőzsdeügynöknek, Leon Clapissonnak a feleségét ábrázoló kép több mint 130 évvel ezelőtt született. A legújabb analitikai módszerek révén a kutatóknak most sikerült megmutatniuk, hogy miként festett a Madame Valentine Clapissont megörökítő alkotás, mielőtt a színei kifakultak.
“Amikor először behoztuk a festményt a restaurátorműhelybe vizsgálat céljából, és eltávolítottuk róla a keretet, észrevettük, hogy a vászon tetején és bal oldalán van egy nagyon élénk színű sáv” – idézte a BBC News Francesca Casadiót, a Chicagói Művészeti Intézet munkatársát.
“Ez azt sejttette velünk, hogy a kép hangulata, amely most meglehetősen hideg, és a világos lila, illetve kék színek határozzák meg, egykor sokkal élettelibb, vibrálóbb volt” – tette hozzá a szakember, aki az Amerikai Tudományfejlesztő Társaság (AAAS) Chicagóban megrendezett éves találkozóján számolt be az eredményekről.

A Madame Leon Clapisson című 1883-as festmény digitális rekonstrukciója azután készült el, hogy az épen megmaradt festékanyagból vett apró mintákat – az azok roncsolásmentes, biztonságos elemzését lehetővé tevő – felületerősített Raman-spektroszkópiával (SERS) vizsgálták be a kutatók.
A pigmentek az idő előrehaladtával elhalványulnak, mivel a fénynek való kitettség hatására a színekért felelős molekuláris szerkezetek lebomlanak. A SERS módszer révén a kutatók egy épen maradt szerkezet legapróbb töredékének molekuláris összetételét is képesek meghatározni. A szakemberek ezúttal a vászon eddig eltakart részén felfedezett festékből vett mintákon alkalmazták a módszert.
A kutatók eredményei szerint Madame Clapisson alakja körül egykor a bíbortetű nőstényeiből kivont színezőanyag, a kokcsinella feldolgozásával nyert karmazsinvörös szín dominált. “Már a 19. századi használati útmutatók is figyelmeztették a művészeket, hogy a kokcsinella +rövid életű+, nem pedig tartós színezőanyag. És mégis, a művészek kimondottan szerették, hiszen újra és újra használták, annak ellenére, hogy sokkal tartósabb lehetőségek is a rendelkezésükre álltak” – mondta Casadio.
A tanulmány készítése során a kutatók lenyűgöző számítógépes rekonstrukciót készítettek arról, amit annak idején Renoir láthatott, amikor befejezve alkotását hátra lépett a vászontól. A szakemberek ugyanakkor rámutattak, hogy a digitális rekonstrukció valószínűleg nem pontos mása az eredeti alkotásnak, hiszen a festőpalettán szereplő színek összjátékát nem lehet tudományos képlettel leírni.
A Valentine Clapissont ábrázoló festmény valójában Pierre-Auguste Renoir második próbálkozása volt alanyának megfestésére. Az asszonyt eredetileg egy rózsakertben teázva örökítette meg a festő. Az elkészült alkotással azonban sem a művész, sem kliense nem volt elégedett, ezért a modellt inkább a négy fal között örökítette meg Renoir.
A kutatásra épülő kiállítást április végéig nézhetik meg az érdeklődők a Chicagói Művészeti Intézetben.

(http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-26024351)

(MTI)