A klímaszkeptikus nem tagad, hanem kételkedik

A szkeptikus olyan ember, aki kételkedik. Az, hogy miben kételkedett, időről időre változott, de a szkeptikusok velünk vannak az emberi történet kezdete óta. A szó görög eredete a keresni (szkeptomai) igéből jön. Hosszú időn keresztül az isten(ek) létezésében való kételkedés számított a legnagyobb gondolatbűnnek, de ezzel párhuzamosan a szkeptikusok megkérdőjelezték az emberi tudás más területeit is. „Biztos vagy benne? Én nem.” Nem egy rossz álláspont intellektuális értelemben, de könnyű belátni, miért idegesítették a szkeptikusok a hit abszolút bizonyosságával rendelkező embertársaikat.

A mai kor egyik kvázi vallásos hitelve a globális felmelegedés, amit újabban inkább klímaváltozásként emlegetnek. Ez a rebranding zseniális, hiszen az időjárás folyamatosan változik. Ha ma melegebb van, mint tegnap volt, az időjárás megváltozott. Ha holnap hidegebb lesz, mint ma volt, akkor az időjárás megint megváltozott. Hacsak nem egy barlangban él az ember, vagy az óceán fenekén, a változó időjárás gondolatát könnyű eladni.

Az emberiség tevékenység okozta, trendszerű globális felmelegedéssel kapcsolatban én büszke szkeptikus vagyok. Szkepticizmusom a jelenség több szintjén megjelenik. Ezt érdemesnek látom végigvenni, mert a nyilvános diszkusszióban (ami persze inkább az uralkodó álláspont sulykolását jelenti), ezek a szintek általában keverednek.

Az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés valós jelenség, vagy csak rávetítünk egy modellt a más tényezők által meghatározott adatsorokra?

A válaszom nekem erre az, hogy fogalmam sincs. Munkahipotézisként hajlamos vagyok elfogadni, hogy ez tényleg így van, az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt felmelegedett az atmoszféra. A tudomány általában a modellezésről szól, és ha egy modell komoly magyarázó erővel rendelkezik, akkor érdemes fontolóra venni. Ha pedig más modellek jobbnak bizonyulnak, szívfájdalom nélkül kidobni.

A modellt helyesnek feltételezve a jövőre vonatkozó projekciók is helyesek?

Egyáltalán nem biztos, hiszen a modell a múltbeli adatokra épül. Szerencsére ez egy olyan jelenség, ahol folyamatos adatgyűjtés történik, így lehetőség van a modellek tesztelésére és a projekciók módosítására. Sokkal rosszabb lenne, ha a Jupiter egy holdjának az időjárásáról folyna heves érzelmeket kiváltó vita, amiről csak a 10 év múlva odaérő űrszonda fog friss adatokkal szolgálni. 10 év az akadémiai világban halálos ellenségeket csinálna az eltérő állásponton lévő kutatókból.

A globális felmelegedés várható hatásait lehet jó-rossz értelemben vizsgálni?

Ez egy nagyon lényeges pont, ami sokszor elsikkad. Nem nyilvánvaló, hogy a globális felmelegedés (ha létezik) nettó hatása rossz lenne. Természetesen lehet olyan black swan szcenárió, amikor a hőmérsékletváltozás már a földi életet veszélyezteti, de az általam ismert modellek nem állítanak fel ilyen prognózisokat. Az élet lényege az alkalmazkodás. Az emberi faj generalista, aki a két sarkvidéktől az egyenlítőig belakta a Földet. Ha az átlaghőmérséklet néhány fokkal megemelkedik, az emberiség alkalmazkodni fog a megváltozott helyzethez. Egyes helyeken rosszabb lesz az élet, máshol jobb. Abból kiindulva, hogy az egyenlítő környékén élnek emberek, a sarkvidékeken pedig nem annyira, az átlaghőmérséklet emelkedése inkább növelni fogja az emberi életteret, semmint azt szűkítené. Lesznek olyan helyek, ahonnan el kell költözni. Akkor majd ez meg fog történni. Az emberek most is vándorolnak egyik helyről a másikra, ahogy mindig is vándoroltak. Az ember már csak ilyen.

Ami a bioszféra többi részére gyakorolt hatást illeti: nehéz elvi kérdés, hogy az embereknek van-e felelőssége a nem emberi élettel szemben. Én hajlok arra, hogy igen, viszont ez egy olyan felelősség, amit magas elvek ide vagy oda, lábbal tiprunk minden nap, és lábbak tiportunk, amióta ember van a Földön. Nem kellett globális felmelegedés ahhoz, hogy fajok tömegét kiirtsa az ember és drasztikusan szűkítse a még fennmaradt fajok életterét. Ez szomorú, és érdemes foglalkozni vele, de azt nem lehet állítani, hogy a klímaváltozás az emberiség fő bűne, és ha ezzel csinálunk valamit, akkor a dolgok rendbe jönnek.

Ha a globális felmelegedés létezik, folytatódik, és összességében negatív hatású, akkor tudunk bármit tenni ellene?

Az idevágó elképzelések számomra durván a wishful thinking kategóriába tartoznak. Ha az emberiség hirtelen jó útra térne, minden jó lenne. Milyen meglepő. Ez kábé ugyanaz, mint hogy bármilyen politikai rendszer működhetne, a diktatúrától a demokrácián keresztül az anarchiáig, ha az emberek jók lennének. Az egyetlen dolog, amiben bízhatunk, a technológiai fejlődés. Az más kérdés, hogy a technológiai fejlődés a megoldást a jelenség vagy a következményeinek a kezelésében fogja-e megtalálni (lásd előző pont). Ami biztos, hogy a technológiai fejlődés a magántulajdonon és piaci versenyen alapuló, kapitalista gazdaság körülményei között volt eddig a leggyorsabb. Ezért minden olyan megoldás, ami ezt a piaci mechanizmust akadályozza, az áhított eredmény ellen dolgozik.

Érdemes kisebbségben maradva önkorlátozással élni?

Az előző pontból következik, hogy ha nincs globális egység, márpedig nincs és nem is lesz, akkor önmagával tol ki az, aki lábon lövi magát, miközben a többiek szaladnak. Szép dolog a mártíromság, legalábbis a szentek életéről szóló könyvek lapjain. De ha egy országban élő emberek lemondanak a technológiai fejlődés előnyeiről egy homályos, altruista cél érdekében, akkor, ami nagy valószínűséggel történni fog, az egy szimpla reallokáció az erőforrások elosztása tekintetében. Mivel a globális felmelegedés a baloldal egy részének a vallása, gyanús, hogy tulajdonképpen erről van szó. Ha az amerikai fogyasztó kidobja az autót és biciklivel jár, akkor a fejlődő országok gazdagodó lakossága fog átülni a bicikliről autóba. A végeredmény a kibocsátott üvegházhatású gázok tömegét illetően pont ugyanaz lesz. Ha ez a cél, akkor a különböző klímamegállapodások akár működhetnek is, de akkor hívjuk ezeket a „fehér ember vezeklésének”, vagy ilyesmi. A nyílt, őszinte kommunikáció a politikában is elvárás lehetne, ha már jobb hellyé akarjuk tenni a világot.